~1. Chapter

-Sam, Sam!

-Ja, öö.. Mi az?- kérdezte barátnőjét a meglepett lány, miközben végig nézett az énekkaron. -Nem énekeltél, és a tanár eléggé fel van dúlva... Mi volt annyira érdekes?- firtatta Nelli kicsit dühös ábrázattal, de aztán elnevette magát.

  Mind a ketten énekkarosak az iskolában, ahogy sok más lány is. Mindössze egy fiú volt az egészben. De nem véletlen, hogy most ennyire erősen próbálnak, elvégre csütörtök van, és holnap lesz a karácsonyi műsor. Na persze nem éneklésből áll az egész, hanem versmondás, gyertyagyújtás, pásztorjáték, na meg néptánc. Idén más iskolából is jönnek táncosok, méghozzá holnap, a főpróbára. Együtt táncolnak az itteniekkel. Samanthának onnan is van néhány jó ismerőse, például az unokatestvére, Maddy, az ő barátnője Valerie, na meg még jó sokan.

 -Szóval... Hol is tartunk? -kérdezte kuncogva barátnőjét Sam.

 -Hát, öö... most mondják azt a... azt... na tudod, most hozzák be a fát!

 -Nelli, Samantha! Mit locsogtok már ennyit? -förmedt rájuk a tanárnő- Ez az utolsó próba, hogy táncosok nélkül próbálunk! Próbáljatok már meg koncentrálni!

  A próba továbbra is unalmasan zajlott le. Minden évben ugyan az! De tényleg... Évek óta ugyanazt adják elő, semmi újítás. Maximum mások mondják a verset, ami szinte ugyanaz, mint a tavalyi, a néptáncosok mást táncolnak. Ennyi...

   Az óráknak vége, aki nem volt napközis, az haza mehetett. Sam és Nelli az iskola járdájának végében leültek a két korlátra, és nevetgéltek. Nagyon nem voltak izgatottak a holnap miatt, elvégre majdnem ugyanazt kell csinálniuk.

  -Szerinted hányadikosok az „idegen” néptáncosok?

 -Nem tudom... De lehet, lesznek helyes fiúk- kacagott fel Sam, mire Nelli óvatosan oldalba lökte. Aztán ő is megeresztett egy nagy mosolyt, amiből nagy nevetés lett.

  Rengeteg ideig hülyéskedtek még volna, de amikor rá néztek az órára, látták, hogy majdnem fél 7. Észre sem vették mennyire besötétedett.

  Elköszöntek egymástól, és haza siettek..

*

Amikor Sam felébredt, egyszerre ránézett az órára. Fél 7...  Hát, akkor ideje készülődni. Át öltözött, megnézte minden bent van-e a táskájában, a mobilját a far zsebébe tette. Azután készített magának egy szendvicset, kakaót, evés közben pedig felment a telefonjáról Facebookra. Jött egy üzenete: Maddytől...

„Sziaa :DD

Képzeld, tudom ám kik azok, akik jönnek táncosok . :))

Biztos, hogy neked Aaron befog jönni:DD Szőke hajú, kék szemű.. xPP

Csak úgy mondtam ám xdd nehogy meglepődj, ha „gonoszul” vigyorgok ott rád.!! :DD

Na szijjjaa :* „

  Sam csak mosolygott unokatestvére üzenetén, de hát ki tudja?  Lehet, hogy igaza van... De hiszen még nem is látta. Hmm... Majd ma úgyis minden kiderül....

„Sziaa.:D

na ne mondd..:PP

majd meglátjuk... xdd :DD „

  A szendvicset és a kakaót miután rendesen elfogyasztotta, rá nézett az órára. 6:40 van. Akkor hamarosan apukája úgy is indul és leviszi az iskolába.

  Már fel is tűnt, épp jött ki a folyosón.

 -Na, kész vagy?

 -Ahm, mehetünk. A szenyám kész van?

 -Hát te elkészítetted? - kérdezte mosolyogva az apuka, mire Sam ki öltötte a nyelvét.- Tudod hova! Buksi!

  A kutya volt persze a Buksi, és ezt általában mindenki ismeri: ha valaki valakire ki dugja a nyelvét, általában azt mondja: tudod hova! Kutya seggébe! De persze vannak, akik csak egy nevet mondanak, mint például a Svann család.

 -Na de tényleg, apa.

 -Nyugi, ott van a pulton, ha nem vetted volna észre. Na de akkor pattanj , és irány a suli.

   Kb. 5 perc alatt meg is érkeztek.   Samantha eléggé csodálkozott is, hogy mennyire üres az egész suli. Mindössze a 3. és 5. osztályosokból voltak néhányan. Na, de ez még csak az alsó szint, elvégre neki a második emeleten van az osztálya. De amint felment a lépcsőn, … semmi.. Alig néhány lélek. Mindössze a szomszéd falukból és néhány korai falubeli ült bent a szekrényekben. A 8. osztályból Rikkit pillantotta meg elsőként, és nagy örömére Lena nem volt sehol.

  Ki nem állhatta azt a lányt! De ez az érzés kölcsönös is. Ugyan jó pofiznak egymásnak, nehogy legyen valami „csete- paté”, de azért ki- kibeszélik egymást mások jelenlétében.

  Sam letette a táskáját, aztán ismét elő vette telefonját,  és fellépett Facera.  Most semmi sem jött, ami érdekes lett volna.. Kinyomta a facebookot, és gyors pillantást vetett az órára: 06:50.

  Hű, ilyen korán ide ért?

 -Rikki, mikor kezdődik a próba?

 -Ja, mi?- kapa fel a fejét a megszólított lány, aztán oda ment Samanthához- hmm?

 -Mikor lesz a főpróba?

 -Asszem már első órában.

 -Komolyan? Nem úgy volt, hogy másodikban lesz?

 -Nem tom, de Diana néni azt mondta, hogy az elsőben megkezdjük.

 -Ok.. Köszi - mondta Sam, aztán úgy döntött, lemegy a tornaterembe.

 

 Miközben lépdelt lefelé a lépcső sorozaton, a telefonjába mélyedt. Már épp a kanyarulatnál tartott, ahol befordulhatott volna a tornaterembe, de akkor egy nagy lökést érzett, aztán a földre huppant. A sapkája kicsit a szemére csusszant...

 -Jaj, bocs! -mondta nevetve valaki, és felsegítette- Jól vagy?

 -Nem, semmi ba...- elakadt a lélegzete. Ahogy visszaigazította a sapkáját a szeméről, egy nagyon helyes, szőke fiút látott előtte állni. És beszélt hozzá!

 -Akkor jól van...- mosolygott a srác- Legközelebb szerintem ne a telefonodba bújj bele, hanem nézz előre is.- itt kacsintott.

 -Ja, ja, ja... Oké, oké meglesz.. A..a nevem Samantha, de csak simán hívj Samnak.

 -Aaron.. Na de nekem mennem kell, mert várnak a fiúk. Csáó!

 -Heló.. -Sam tapodtat sem mozdult. Csak állt, és az előbb tovaszálló álomkép után nézett. A fejében felidézte az egész jelenetet, és amikor oda ért, hogy Aaron azt mondja: „Na de nekem mennem kell, mert várnak a fiúk.” Vannak még többen? Na de várjunk: egyáltalán ez a srác, hogyan került ide?

  Elindult be a lány öltözőbe, annak ellenére, hogy a tornaterembe készült, és leült egy padra. Aztán bevillant neki Maddy üzenete. Mit is írt? Gyorsan megnézte:

„Sziaa :DD

Képzeld, tudom ám kik azok, akik jönnek táncosok . :))

Biztos, hogy neked Aaron befog jönni:DD Szőke hajú, kék szemű.. xPP

Csak úgy mondtam ám xdd nehogy meglepődj, ha „gonoszul” vigyorgok ott rád.!! :DD

Na szijjjaa :* „

  Sam mosolygott rajta ismét, és vissza gondolt a fiú szemére. „Nem is kék, hanem zöldes-kék.” -morfondírozott magában.

  Aztán a gondolkozását megzavarta két ismerős hang.